Az alábbi blogon szóváltásba keveredtem az egyik hozzászólóval s ott nem tudok válaszolni a replikám hossza miatt, így a régebben indított de gyakorlatilag nem működő blogomon adok választ a legutóbbi hozzám szólásra.
http://tarski.blog.hu/2017/05/13/aduasz
Mindenek előtt köszönetet kell mondanom a hozzászóló F.M.J. higgadt hangvételéért és a részletes válaszáért, amelyt annak ellenére adott, hogy én csöppet sem voltam vele szemben dicséretes viselkedésű. Hiába, no, vannak úriemberek s vagyok én :)
Kedves F.M.J. legszívesebben egyetértenék Önnel, igen örülnék ha olyan nyugodtan s némi optimizmussal tudnám szemlélni a mai helyzetünket, ahogyan Ön teszi, de az én tudásom, tapasztalataim ezt ma nem engedik. Ami persze nem jelenti egyáltalán azt, hogy nekem lenne igazam, de én csak az én szemüvegemen keresztül láthatok. S azért beszélgetünk, hogy a szemüvegünk korlátait csökkentsük.
Az édes anyanyelvemet akkor szoktam használni (így hívom azt az artikulálatlan káromkodást, gorombáskodást, amit hallottam néha az én jó anyámtól, aki elég temperamentumos s mindemellett igen szorgos és serény asszony volt, szemben szelíd apámmal) amikor fel szeretném hívni valakinek a figyelmét, hogy valami nagyon nem stimmel, valami igen félrement, amikor fáj az az igazságtalanság, amiben vagyunk.
Tudom, hogy nem ellenem irányuló támadásról van szó, amikor írja valaki a saját gondolatait, nincs ilyen félelmem s még azt sem igen bánom, ha engem támad valaki. Azt már inkább, amikor azt érzem, hogy a vitapartner nem eléggé önálló gondolatokkal bír, hanem azt visszhangozza, amit sulykolnak belé hivatalos források. S azt is tudom, hogy ugyanez visszafelé is mondható, más is mondhatja rám, hogy azért vinnyogok, mert rám hatnak a mai balliberális hazug, felforgató gondolatok. Tehát összegezve arról van szó, hogy most akkor ki az, akit átvernek, s ki az, akit megvezetnek.
Ez a nagy kérdés, ezt kell eldönteni valahogy: ki az, aki manipulált? Az, aki a kormánynak elhisz bármit is, vagy pedig az, aki – még ha az úgynevezett balliberális oldali médiával jobbára megegyezően, ahhoz hasonlatosan is – tagadja az Orbán kormány sikereit?
Régen volt már, mikor egyszer gratuláltam Semjénnek 2010-ben az akkori tavaszi győzelmükhöz, s kívántam nekik sok erőt és egészséget az előttük lévő kormányzáshoz (pedig Orbánt már akkor is igen negatívan ítéltem meg, hiszen már ellenzékben folyamatosan hazudott, de azért még élt bennem remény, hogy hátha, mégis felül tud emelkedni magán), szóval azt is kértem Semjéntől, hogy akárhogyan is alakul, de a sajtószabadságot ne bántsák, már csak azért sem, mert ha bedarálják s nem kapnak visszajelzést az által, akkor az nekik is rossz lesz, mert légvárat építhetnek.
Miért írtam ezt? Mert ebből is látszik, hogy önálló entitás vagyok, reménykedtem, hogy az oly rosszul muzsikáló baloldali kormányok után változás lesz s megindulhatunk felfelé gazdaságilag, mentálisan, az egész ország nyertese lehet a „jobboldali” térnyerésnek. Nem a félsz munkált bennem, hogy úristen mi lesz most Orbánék alatt, hanem a remény.
Tehát az a feltevésem, hogy mivel a mai magyar közszolgálati média teljesen a FIDESZ befolyása alá került, így az abban elhangzottakat már csupán ezért is kétkedéssel kell hallgatni. A közszolgálati tv nézéséről már régen leszoktam, a napi egy híradómat mindig azon néztem, de egy idő után nem bírtam már nézni, annyira propagandista lett. Viszont a Kossuth rádiót nem tudom nélkülözni, annyira nem is akarom, hiszen tudnom kell, meddig lehet még süllyedni szakmai és emberi tisztességben. A rádióban elhangzottak, habár sokszor szóról szóra ugyanaz, mint a TV 1 híradójában – de valahogy nem hat rám annyira negatívan, talán azért, mert nem látom a bemondó képét, amint nyíltan a szemembe mond valótlanságot és nyíltan mond a normál emberi hanggal ellentétes szöveget. S ezt csak azért írom, hogy mutassam, figyelemmel kísérem, ismerem a kormány mai propagandáját, ismerem az érveiket, ismerem a gondolkodásukat, ugyanígy a tetteiket is. Olvasom az ellenzéki médiát is, például az Index és a HVG híreit, s nagyon szeretem az internetet, mert ott az átlagember is megnyilvánul. Mint Ön vagy én.
Ki manipulál hát? A kormány vagy az ellenzéke.
Ezért nem ajánlott a demokráciát felrúgni, ezért nem ajánlott a hatalommegosztás elvét sutba dobni! Ki merné tagadni, hogy a főügyész nem Orbán embere, ki merné tagadni, hogy Áder nem Orbán embere, ki merné tagadni, hogy a főbíró nem Orbán embere, ki merné tagadni, hogy a parlamentben át nem vihető bármilyen törvény, amit akarna Orbán, ki merné tagadni, hogy a közszolgálati médiát nem Orbánék uralják? Ki merné tagadni, hogy a FIDESZ gazdasági emberei, korábban Simicska, most helyette Mészáros és egyéb Fideszes oligarchák milyen mérhetetlenül meggazdagodtak?
Kinek az érdeke, hogy fennmaradjon a mai hatalmi rendszer? Ki manipulálja Magyarország lakóit, annak érdekében, hogy csak őrá szavazzanak majd, ha eljön az ideje?
Csak a FIDESZ! Amelyik egyenlő Orbánnal, egy az akarat, egy tábort hoztak hát össze. S ezt a tábort tartják egyben őrültebbnél őrültebb ötletekkel.
Így, az aki Orbán érdekében beszél, lehet rosszindulatú haszonlesője a rendszernek, ők vannak kevesebben s lehet jóindulatú, de megvezetett ember.
Fel lehet vetni ellenemben, hogy amit leírtam, azok csak feltevések, bizonyítani kellene. Fel lehet vetni, csak értelme nincs. Gondolkodni muszáj s azt is el kell felejteni, hogy aki kritizálja Orbánt, azért teszi, mert Gyurcsányra vágyakozik. Hát nem.
Engem nagyon szokott bántani az a kijelentés, miszerint azért fog szavazni valaki Orbánra, mert jelenleg nincs nála jobb. Ez valahogy a magyar kicsinységbe vetett hit, a nemzet lenézése, a tehetetlenség magyarázása.
Hogy épp Orbánnál ne lenne jobb? Annál az embernél, akinek igaz szó nem hagyta el a száját, szinte azóta, hogy politikusnak állt? S ezt most nem az indulat mondatja velem, hanem szépen átgondolt higgadt kijelentés. Őszinte szó csak akkor jön ki belőle, mikor manipulálva előbb mond egy megkérdőjelezhetetlen igazságot, mint pl. hogy nappal világos van az éjszakával szemben, vagy pl. hogy a magyar nemzet jövője szempontjából a családok támogatása szükséges, ezt beélvezve a közönsége aztán elnézi neki a következő mondatok orbitális hazugságait. Színtiszta manipuláció.
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Mikor a legnagyobb vétséget követte el akkor, amikor megvette a szakszervezetek vezetőit annak érdekében, hogy ne legyen igazi munkavállalói képviselet. A kapitalizmus nem működhet dolgozói érdekképviselet nélkül, az csak akkor teljesít jól, ha egyenrangú felek a munkáltatók és a munkavállalók. Jól működő kapitalizmus a szakszervezetek nélkül nem valósul meg, s aztán csodálkozunk, hogy a kapitalizmust sikertelenségnek éljük meg. Igaz ugyan az, hogy a legfontosabb a társadalmi béke, de ezt nem a munkavállalói jogok csorbításával lehet elérni, hanem azok előtérbe helyezésével.
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Mikor nem engedi a szabad versenyt a cégek között azáltal, hogy (sajnos) a legnagyobb gazdasági térben, az állami gazdasági tevékenységben a korrupciót tette az általánossá, a tenderek győzteseinek kiválasztásában? Ez legalább annyira rontja a gazdaság hazai helyzetét, mint az előbb említett munkavállalói jogcsorbítás.
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Mikor az államot hízlalja azokkal a magánosításokkal, amely tevékenységek magánkézben működnek legjobban. S nem szeretnék itt vitát nyitni, mert sokan jónak vélik azt, hogy állami kézben van a tankönyvpiac, a hulladék-kezelés stb. Tessék a szocializmusra gondolni, s mindjárt tisztább lesz a kép. Az állam nem gazdálkodásra való szervezet. Ahol az állam gazdálkodik, ott a szegénység az uralkodó.
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Mikor annyit lopott már a közösből a Mészároson s egyéb nevű strómanjain keresztül?
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Mikor elengedte a baltás gyilkost? Mikor megkoszorúz a Tienanmen téren akármit, ott, ahol bátor fiatalokat mészárolt le a kínai rezsim?
Épp Orbánnál ne lenne jobb? Aki ennyire hazug, ennyire tolvaj, ennyire erkölcstelen, annál ne lenne jobb ember széles e hazában? Nem akarom minősíteni ezt a hozzáállást, maradjunk annyiban, hogy aki ennyi bűnt elkövet a népe ellen, azt hatalomban tartani vétek.
Felmerült, hogy a politikában nincs tisztaság, nincs tiszta ember. Ez hitetlenség, s elfogadása a hazai vacak és siralmas helyzetnek. Hogyne lehetne tisztaság! Az, hogy kiderül olykor-olykor, hogy nyugati vezetőknél is előfordul korrupció, az nem azt jelenti, hogy korrupcióra épülne az egész nyugati berendezkedés. A mérték nem mindegy. Mert ott, ahol szabad a sajtó, szabad az igazságszolgáltatás, van ellensúlya a hatalomnak, ott előbb-utóbb lelepleződnek az emberi kicsinység által kipróbált trükkök. Tehát ismét visszatérek oda, hogy a szabadság, a hatalmi ellensúlyok, a pluralizmus az, ami tisztességessé tudja tenni, még az olyan társadalmi szekciót is, mint a politika.
Mikor Omabát megválasztották elnöknek, gratulált neki a legyőzött ellenfele s örömét fejezte ki, hogy egy ilyen erkölcsös és tiszta embert választott elnöknek Amerika. Vagy ott van Reagen elnök személye, tessék benne hibát keresni. Van, biztos van, aki emberből van, az hibázhat, de nem mindegy az összkép, s nem mindegy, hogy milyen rendszert építettek maguk köré. Tehát azt állítani, hogy a politikai térben nem lehet erkölcsöt és tisztaságot feltételezni, s megkövetelni, épp olyan bűn, mint Orbánt hatalomba tartani akár csak egy percig is.
Hol olvastam a mai magyar kormányzati sajtóban, hogy gyűlölni kellene bárkit is? Jogos a kérdés, ilyet valóban nem olvastam. Így direktben, szemtől szemben megállapítva, kimondva nem.
Ellenben annál nagyobb a gyűlöletnek a sulykolása. Nagyon gyakori a Kossuth rádió krónikáiban, hogy készítenek egy anyagot, amiben – egyik legkedveltebb téma a baloldal hiteltelensége, s az, hogy egymás között marakodnak – negédes hangon (fontos a negédesség, hiszen érzelmekre akarunk hatni) ecsetelik, hogy a lejáratni kívánó, képzeljék, így meg úgy miközben s a másik pedig, de ez még mind semmi, mert az meg.
Teljesen úgy, mint ahogy egy pletykás és rosszindulatú vénasszony mondja a magáét, mert a férje iszik és veri s az anyja sem szerette, ezért bosszút kell állni az egész világon.
S aztán ezt az anyagot leadják a napi összes krónikában, de még másnap reggel is hallom ugyanazt. S így biztos lehetek benne, hogy Orbán ellenfelei idióták, csupán hatalmat akarnak azért, hogy az én véremet szívhassák, de közben nem értenek semmihez. S annyiszor hallgatom ezt kéretlenül, hogy a végén igenis gyűlölnöm kell a gyűlölet tárgyát. Amit sokszor elmondanak, a végén igazságnak hiszi, tudta? (Éljenek a kétfarkú kutyák, s minden önállóan gondolkodó ember!)
S hogy ezt nem is Orbán teszi velünk? Dehogynem, az ő akaratából történik a gyűlöletkeltés, ebben ne legyen kétségünk, ő s a családja (meg jónéhány gerinctelen követője) a haszonélvezője az itt folyó dolgoknak. S ez nem más, mint emberiség ellen elkövetett bűn, ezt a gyűlöletkeltést nem lehet másként értelmezni.
...ne gyertek nekem holmi mutatókkal, meg hogy hogyan volt Gyurcsány alatt, nem érdekelnek.
"- Tehát nem érdekelnek a makrogazdasági tények, mert ellenkeznek a véleményeddel."
Nem erről van szó. Azért nem érdekel, hogy mi volt Gyurcsány alatt, mert vacak volt, szót sem érdemel sem az ember, sem a munkássága. Ha volt neki olyan egyáltalán. Szót egyetlen kormányfő érdemelne a szocik alatt az én értelmezésemben, ő Bajnai, de most őróla se beszéljünk.
Érdekelnek a makrogazdasági mutatók. De az engem nem tesz boldoggá, hogy nő a GDP (alig, de nő, az aliget úgy tessék érteni, hogy egy ilyen fejletlen országban, mint a mai Magyarország úgy kellene nőnie, a szocializmus elvetése után, mint Spanyolországban Franco után). Tehát nem tesz boldoggá, hogy nő a GDP, mert jobbára nem hazai erőforrások miatt nő, hanem a nyugati multik által, termel az Audi, a Mercedes s társai. Nem minket gazdagít a GDP, hanem a nyugatiakat. (S a nyugatot mégsem kell ellenségnek tekinteni, nem azért írom, csak a tény kedvéért.)
Nem tesz boldoggá, hogy csökken az állami adósság a GDP-hez mérten, mert abszolút értelemben nő, még úgy is, hogy a hazai oktatás és egészségügy és a felzárkóztatás ügye alig kap forrásokat Orbánék alatt, szemben a stadionokkal.
Tehát a makrogazdasági mutatók nem boldogítanak, ahogy a munkanélküliség alakulása sem, nem boldogít a hamisság, az ügyeskedés, a látszat.
S a makrogazdasági mutatóknál még jobban érdekelnek a mikrogazdasági mutatók. Az, hogy az egyén mit érez a bőrén. S mit? Hitványat. Ma távolabb van a nyugat-európai átlagbértől a magyar dolgozó átlagbére, mint volt 2008-ban. Mire hát az a fene nagy nemzeti büszkeség? Jobban érdekel hogy hányan mennek külföldre megélhetés miatt, mint a munkanélküliségi mutatók, amelyeknek amúgy sem lehet hinni a közfoglalkoztatás miatt.
Azt hiszem válasznak most ennyi is elég, kicsit hosszúra is sikeredett, nem szeretnek blogolvasók ennyit egyfolytában olvasni. Mindenesetre ez F.M.J.-nek szólt s a végén hadd kérjem bocsánatát a durva s alpári beszédem miatt, nem bántanék senkit sosem. Legszívesebben. S remélem eljön annak is az ideje, hogy így cselekedjem.
