Blogot indítok én is. Miért?, vetődik fel a kérdés benned kedves olvasó, nincs még elég olvasnivaló itt a neten? Bármilyen témában?

Nekem is van kérdésem s az én kérdésemre nincs válaszom, hátha itt kapok. Nem csak választ szeretnék, annál többet, sokkal többet. Politizálni hívom kedves olvasóimat, hátha sikerül megértetni velük, hogy vannak idők, amikor távol maradni a közélettől nem csak hogy káros, hanem egyenesen veszélyes. Mint most a 2010-es években, amikor Magyarország rég nem látott veszélyben van, a demokráciája eltűnt, a gazdaság alig lélegzik, a társadalom szenved és legnagyobb része szegényedik. 

Mi hát a teendő? Keresni kell egy új miniszterelnököt, amelyik majd alakít új és hatékonyan működő kormányt és elindítja Magyarországot felfelé az emelkedőn. Én lennék az az ember, aki a ti legjobb miniszterelnökötök lesz? Nem tudom, de azt igen, hogy nálam alább nem szabad adni. Mióta a rendszerváltás lezajlott, sok választott miniszterelnöke volt ennek az országnak, egyik gyengébb, mint a másik. S nem beszélve a jelenlegiről, amelyik még hitvány is, akárcsak az egész kormánya, rendszere. Majd szépen írok a korábbi első emberekről, most még másról kell szó essen.  

Alapítottunk egy pártot néhányan. Nem, még bejegyezve nincs, a tiszteletlen bíróság (de sajnálom, hogy ezt így le kell írnom!) még hiányt pótoltat (ez is Magyarország szégyene, mint oly sok más, ami a mai magyar állammal kapcsolatos). Nem érdekel a bejegyzéstelenség, a pártunk él és működik, egy polgár nem viszonyulhat máshogy. Megbeszéltük, nem bűnszervezetként határoztuk meg magunkat, megalakultunk, tehát vagyunk. A neve remélem sok olvasó számára (khm) ismerősen cseng: Polgári Konzervatív Párt. 

Nem, ismeretlen? No, ezért is írok.

Meg azért, mert kevés a megjelenési formánk. Több szem többet lát, több blog jobban látszódik. Az elnökünknek választott Béndek Péter írja az 1000 leütés című blogot. Nem konkurálok vele, Péter igen magas szinten gondolkodik és ír. Olyan gondolatom van, hogy kiegészítem az ő blogját... miért is? A műveltebb emberekhez ír s olykor az az érzésem, olvasói sanda gyanúval élnek ellene: itt egy ember, egy gondolatsor, ami olyan összetett és szárnyaló, hogy tán nem is igaz. De, az.

A másik oldalon pedig ott egy primitív ember, akit úgy hívnak, hogy Orbán Viktor, s ez az ember állít sok sok hamis és kártékony dolgot, ám ezt teszi olyan egyszerűen, hogy minden magyar ember megérti. Nos, itt a mi oldalunkon, az igaz, legalábbis általam igaznak hitt oldalon ez az ember kívánok én lenni: minden magyar emberhez úgy szólni, hogy megértse mit akarok mondani. Magyarul fogok írni, az édes anyanyelvünkön, azon a nyelven, amit az én drága anyámtól megtanultam. Milyen volt ez a nyelv? Olyan, mint az egész ember: rendkívül hasznos, de néha érdes. Érdessége is azért volt, hogy a haszna minél nagyobb legyen. Ha eleresztem magam nyelvileg, akkor majd mindig bocsánatot kérek magamban Kazinczy Ferenctől, s kérem megértéseteket nektek is kedves olvasóim. 

S mit szeretnék mondani lényegileg?

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Gyurcsány takarodj, Orbán takarodj, ez a mi hazánk!