... te pedig az orbánpiktor.
Engem is elítéltél most 10 évre, mint azt az embert, aki éppen annyira szereti szüleit, mint én, éppen annyira igyekszik menteni őket, mint tenném én, ha olyan nagy bajban lennének hazájukban, mint Ahmed H-é. S elítélted a gyerekeimet is 10 év börtönre, mert tudom, hogy ők is épp ezt tennék értem, elítélted pici unokáimat, mert ők is úgy lesznek nevelve, hogy szeressék és tiszteljék szüleiket, és bajban sose hagyják őket cserben. Elítéltél minden rendes embert 10 év börtönre, te gyalázatos, te, aki pedig szabadon engedted nem is olyan régen azt az embert, aki álmában ölte meg hazájának hitt ellenségét, szabadon engedted, hogy élvezhesse otthon "munkája" gyümölcsét.
Ilyen ember vagy te, akit vert az apja is mint tudjuk, míg engem szeretetben neveltek, s még a mostani koromban is az apám Bogaramnak szólít. Mert ilyen az, amikor az ember szeretetben nevelkedett, apámat is szerették, hogyne szerette volna ő is a gyerekeit, mi ezt adjuk a családban tovább, nem euromilliárdokat és gyűlöletet, mint te. Ilyen háttérrel én meg tudom érteni Ahmedet és csak gratulálni tudok bátorságáért, amiért volt mersze köveket dobálni a magyar rendőrök felé, mert tudta, hogy biztonságot, megélhetést a nyugati jóléti államokban talál. Egyetlen bűne, hogy az út oda épp Magyarországon keresztül vezetett volna, azon az országon keresztül, amelyet te olyan gyalázatosan lesüllyesztettél mentálisan, lélekben. Mert nem feledem az idei őszt, amikor egy társasúton Belgiumban a teljesen normális, magyar viszonylatban elfogadható egzisztenciával rendelkező társaságból hogyan tört elő az idegengyűlölet amikor megláttak a buszból egy arabot, zsidót vagy négert, szóban kivégezték őket s gyaláztak mindenkit, aki nem magyar. Ez lenne az a keresztényi erény, amit oly sokszor emlegetsz, te semmirekellő?!
S azt hiszed, csak Szíriában születtek bátor emberek? Nos, ebben nagyon tévedsz, látod, névvel írok innen Fajszról, egy kis faluból, vállalom a nekem szánt sorsot, de azt nem hogy minden körülmény között hallgassak és kussoljak. S nem is tudom ezt ajánlani egyetlen magyar embernek sem, mert nem lehetünk rabok saját hazánkban, nem lehetünk rabjai egy hatalomért mindenre elszánt beteg ember ótvaros akaratának. Mert ez az ember megfertőzte az ügyészt, megfertőzte a bírót, aki tegnap ítélt s megfertőzte az egész törvényhozást, amikor olyan törvényeket fogadtatott el, hogy terrorizmusnak lehet nevezni nappali kődobálást, amit egy ember a családja biztonságáért tesz.
S most hozzád szólok te nyomorult ember, hozzád, 3,3 millió magyarhoz, aki bedőltél ennek a sz.r embernek a hatalmi játszmájának, hozzád szólok, s szólhatok így, én tehetem, mert közületek való vagyok, mert értetek szidlak benneteket, nem öncélúlag, nekem ti vagytok a fontosak, nem az eurómilliárdok, mert én tudom, hogy csak közöttetek lehetek boldog, közöttetek irányítgathatom kicsi unokáim lépteit, hogy majd ők is értetek dolgozhassanak, mert egész életemet én is értetek is dolgoztam, egész életemet ennek a hazának szenteltem, miközben sosem feledtem a népmesék derék hőseit, sosem feledtem a családomból kapott emberi tartást és sosem engedtem, hogy más gondolkodjon helyettem:
Soha, egyetlen szavát el ne higgyétek orbánpiktornak, akármilyen szépen is beszél szirénhangján! Ne feledjétek, aki egyszer hazudott, az bármikor megteheti, s a közéletben én még nem hallottam - a szirénhangján túl (most a nyugdíjasoknak adunk, most a pedagógusoknak adunk, most a kisvállalkozóknak adunk)- igaz szót a szájából. Mert a szirénhang után ad valamicskét valóban, hogy aztán azt a másik oldalon azonnal visszalopja. Ez az az ember, aki hatalmi törekvésénél fogva szétveri Európát, azt az egyesülést, amit államférfi elődei azért hoztak létre, hogy itt soha többé ne legyen háború, legyen szolidaritás és béke és jólét. Ezt szétveri, miközben támogatja azt az Oroszországot, amelyik a szíriai helyzetnek a kirobbantója (Isten segítse meg most a napokban az aleppói civileket).
